“Épp léptem volna rá a mozgólépcsőre, mikor valaki megmarkolta a combom…” Egy fiatal lány levelét osztjuk meg veletek:

“Valamelyik nap 18 óra tájékán az M2-es metró tele volt emberekkel. 
Mindenki rohant a mozgólépcsőhöz a Déli pályaudvarnál. A sok ember csak lökdösődött. 



Előttem egy anyuka ment 4 kisgyerekkel (2 fiú, 2 lány), 5-6 évesek lehettek. A kicsik szerintem életükben először mentek mozgólépcsővel.

Az egyik kislány lemaradt, mert nem mert rálépni a mozgólépcsőre. 
Én pont mellette voltam és hirtelen csak egy pici meleg kezet éreztem a combomon, ami nagyon nem akar elengedi. 
Szegény kislány annyira megijedt a lépcsőtől, hogy belém kapaszkodott. Nyújtottam felé a kezem, amit rögtön megfogott, és együtt léptünk rá a mozgólépcsőre. 
Végig a kezemet szorította és véletlenül se akarta elengedni. 


Mikor felértünk elkezdte “rángatni” a kezem, hogy hajoljak le hozzá. Kaptam tőle egy ölelést, egy puszit és egy “Köszönöm néni!” mondatot is. Az anyukája pedig csak hálásan mosolygott rám. ” 

Itt a bizonyíték, hogy kis dolog is elég ahhoz, hogy szebbé tegyük valakinek a napját! Jó lenne, ha ezt mindig észben tartanánk! 

Ha így gondolod, akkor ne felejtsd el megosztani!