A dolgozók hajléktalan férfit találnak, aki a földön alszik – felkeltik, de eláll a lélegzetük, amikor megtudják a szomorú igazságot....

Egy héttel ez előtt egy nagy áruház egyik dolgozója észrevett egy fiatal hajléktalant, aki éppen az ajtójuk előtt aludt. Hamarosan kiderült azonban, hogy a fiú nem választott valami biztonságos helyet az alváshoz. Később kiderült, hogy eltűnt a legjobb barátja és nem nagyon szeretné megtalálni őt.





Egy másik ott dolgozó felébresztette őt, a fiú pedig elmondta neki, hogy eltűnt a kutyája. A hajléktalant behívták, ott pedig elmondta, hogy az összes pénzét egy buszjegyre költötte, azt remélve hogy megtalálja házi kedvencét.



A kutyát szerencsére megtalálták egy héttel később, valaki bevitte őt egy menhelyre a város másik végén. Mivel mindannyian tudták, hogy a fiúnak nincs pénze tömegközlekedésre, kifizették neki a vonatjegyet. Mikor a fiú megérkezett a város másik végén lévő menhelyre, az ott dolgozók térítés fizetése nélkül odaadták neki kutyáját, Tátit.

A kutya tartásáért legtöbbször több száz dollárt kérnek el ilyen esetekben. Mikor a kutya és gazdija ismét együtt voltak, nyilvánvaló volt, hogy nagyon hiányoztak egymásnak. Hiába nincs sok pénze a fiúnak, ő és kutyája között olyan nagy a szeretet, hogy az bármekkora összegnél is többet ér.
A menhely megígérte, hogy segít a fiúnak kifizetni az állatorvos és a kutyatáp költségeit.

Szívszorító történet!
Örülünk, hogy vannak még ilyen jószívű emberek.

Oszd meg, ha szerinted is lenne mit tanulnia a társadalmunknak!