"Még sikítani se tudtam, csak hagytam, hogy ....." - egy fiatal lány őszinte vallomása, ami Hozzátok szól:

"Kitépett hajcsomók, fojtogatás nyomok a nyakamon, egy félig leszakadt lábköröm- és még sorolhatnám. Ezek csak a testi nyomai annak, amit azon az estén szereztem. 



Nagyon szerettem volna elmenni aznap szórakozni, rég nem látott haverokkal, ismerősökkel találkozni. De ez a barátomnak nem tetszett. 
Szerinte csak egy kis "könnyű lányka" voltam, aki mindenkivel ágyba akar bújni. Hiába bizonygattam, hogy ilyesmiről szó sincs, szavaim süket fülekre találtak. 



Úgy gondolom azóta is: igazából nem akart ő bántani, mert magánál sem volt, mintha valamilyen bódult állapotba került volna és teljesen átváltozott...

Én csak 19 voltam, szentül hittem, hogy megváltozhat. Ezért is nem hagytam el azonnal, az első pofon után. Akkor még nem tudtam, hogy ahol egy elcsattan, ott több is lesz...

Nem voltunk egyedül, mikor nekem esett. Az anyukája be is jött a szobába, amikor hallott egy puffanást és megkérdezte, hogy minden rendben van-e? 
Én erre csak annyit mondtam: "Persze. Csak egy kicsit ideges." 
Mondhattam volna, hogy: "Nem, épp most ver össze a fia." 
De nem tettem. Nem csináltam semmit. Nem védekeztem. Tudtam már az elején, hogy segítségért kellene kiáltanom, de egy hang sem jött ki a torkomon. Egyszerűen leblokkoltam. Megbénított a félelem. Semmi nem járt a fejemben, csak az, hogy legyen már vége. 

Rettegtem, hogy ha nem teszem azt, amit mond, még rosszabb lesz a helyzet.... Így végül, miután elmentünk szórakozni, még haza is mentem vele, mert megfenyegetett: ha ott hagyom, akkor másnap megtalál, és végem lesz...

Ma már egészen másképpen viselkednék egy hasonló helyzetben, de ott, akkor tényleg eszembe sem jutott mást tenni, mint amit ő mondott. A rettegés irányított." 

Hogy van ez, hogy egy érzelem ennyire képes befolyásolni az ember viselkedését?

Sajnos egyre több ilyen történetet hallani a mai világban...

Hölgyeim!
Kérlek benneteket, hogy sose essetek bele ebbe a hibába és időben cselekedjetek!

Egy megosztással segítsünk, hogy mások is tanulhassanak ebből...

Nektek mi a véleményetek?