Felfedeztük a Magyar Svájcot! Ti láttátok már valaha ezt a csodálatos magyar falucskát?! Mesébe illő és itt található:

A Kelet-Mecsekben élő barátom már régóta invitált az Óbányai-völgybe, amelynek szépségéről ódákat zengett. Augusztus közepén végre találtunk egy napot, amely mindkettőnknek megfelelt, így útra kelhettünk a „magyar Svájc” felé. Nemcsak a híres Csepegő-sziklát és a Ferde-vízesést láttuk, de sétálgattunk a hangulatos Óbányán és Kisújbányán, felmentünk egy remek kilátóhelyre és az erdei üveggyártásról is sok-sok érdekességet megtudtunk.





A „magyar Svájc” becenevet nemcsak szépsége és gyönyörű fekvése miatt kapta a környék, de azért is, mert Óbánya lakossága még ma is döntően német nemzetiségű. Az Öreg-patak völgyében megbúvó egyutcás falu hagyományos, zömében fehérre meszelt, tornácos házai elevenen őrzik a századokkal ezelőtt itt élők emlékét.




Üveghuták az erdő mélyén

 A 17-18. század fordulóján a mai Óbánya (Altglasshütte) helyén indult meg a kelet-mecseki erdei üveggyártás. Az üveghuták általában az erdőbe települtek, mert az üveggyártás során rengeteg fára volt szükség, és könnyebb volt szekérrel a homokot ideszállítani, mint a fát. A kemencék fűtése melletta bükkfa hamujából készült hamuzsír előállításához is sok fára volt szükség.A hamuzsír azért kellett, mert a mész mellett ez az anyag csökkentette a homok, illetve a kvarckavics zúzalékának olvadáspontját, és ezáltal gyorsította az olvadást.



Mivel a 18. századra Nyugat-Európában már jelentősen megfogyatkoztak az erdők, Magyarországon azonban még volt elegendő fa, az ország egyik legfontosabb exportcikkévé vált a hamuzsír. Az erdőirtások mértékét látva azonban Mária Terézia 1755-ben elrendelte a hamuzsír exportjának tilalmát, majd 1761-ben a korlátozását.






Az Óbányától a Cigány-hegyig tartó körtúra nem túl hosszú, alig tíz kilométer, és kedvező időben bárkinek ajánlható. Nehéz terepviszonyok nincsenek, látnivaló viszont annál több!

Ha neked is tetszett ez a varázslatos magyar falucska, oszd meg ismerőseiddel.