Ahogy te sütöttél sütit, nem süt úgy senki más !– Nyílt levél a mamámnak:

A mama almás pitéje, a mama bejglije, a mama habos-mákosa… Villognak a fejemben a sütik, amióta pár napja örökre elaludt a nagymamám. Sokkal több volt nekem a mama, mint a sütijei, de a sütikkel egybeforrt az a rengeteg szeretet, amit kaptam tőle.







Drága Mama! Már nem tudom elmondani, mennyire jó, hogy voltál nekem. Ösztönösen lettél a legjobb mama világon. Legalábbis nekem. Már évek óta nem voltál köztünk, a betegség miatt elszakadtál tőlünk, a valóságtól. Nehéz volt nézni, ahogy a régen ismert, finomsággal és erővel teli asszonyból átváltozol.
Tudom, hogy neked jobb így, megváltás volt a halál. Tudom, hogy felkészülhettünk volna rá, de erre nem lehet, képtelenség, nem felfogható, hogy többé nem létezel. Emlékképek cikáznak azóta a fejemben, vissza akarok menni az időben, hogy megint együtt ebédeljünk a nyári szünetben a nyaralóban, és megölelhesselek ebéd után, mondhassam, hogy köszönöm, milyen finom volt, szeretlek.
 A nyaraink voltak a legszebbek nálatok. Soha nem jöttél be velünk a tóba, inkább kint ültél a parton, nem bírtad a hideg vizet. Még 27 fokosan is hideg volt neked. Minden reggel arra ébredtünk, hogy te már a reggelit készíted a konyhában, pirítod a zsemlét, kiteszed az asztalra a vágódeszkákat, papa szeleteli a szalámit. Olvadt a vaj a forró zsemlén, én pedig akkor nem tudtam értékelni, azon morogtam, hogy minek kell engem felébreszteni reggel nyolckor, amikor szünidő van.


Bezzeg most megcsókolnám a kezed érte, ha még egyszer felkeltenél nyolckor, simogatva a hajamat, és mondanád csendesen, hogy kész van a reggeli, nyomás ki az ágyból. Köszönöm, hogy te voltál a nagymamám! Összefonódtál számomra az ételekkel. Fantasztikusan főztél, sütöttél. A mai legmenőbb szakácsok a nyomodba sem érnek. Mindenkinek számon tartottad a kedvenc ételét, zseniálisan tudtál szeretetet adni a főztöddel. Te voltál az egyetlen, aki hajlandó volt szülinapomra öt liter madártejet készíteni, csak azért, mert tudtad, hogy szeretem. Meg sóskát főzni úgy, ahogy csak én ettem meg.

És minden karácsonyra az egész családnak bejglik hosszú sorát sütötted, kicsorduló töltelékkel, minimális tésztával, ahogy senki más nem tudta megsütni. Azokban a bejglikben benne volt minden, a családi összetartás, melegség, gyökerek érzése, a feltétel nélküli szeretet. Ifjú háziasszony koromban mindig téged hívtalak fel, ha elakadtam a főzésben.

Telefonon keresztül tanítottál rizst és fasírtot készíteni, a mai napig azt a szakácskönyvet használom, amibe átírtam csúnyán a recepteket úgy, ahogy te diktáltad a fülembe. Nagy megtiszteltetés volt, amikor nekem adtad a saját szakácskönyvedet, amibe a receptjeidet kézzel felírtad, bár tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy nemsokára elveszítelek.

Kincsként őrzöm, lapozgatom, benne vagy nekem, velem vagy főzés közben, a betűid jelentenek most vigaszt. Köszönöm mama, hogy az én mamám voltál.