ÉPP A SZOKÁSOS VONATUTAMON VOLTAM, ÚTON HAZAFELÉ. EKKOR FELTŰNT EGY FIATALABB FÉRFI. SZÓBA ELEGYEDTÜNK.. AMI UTÁNA TÖRTÉNT AZT EGÉSZ BIZTOS, HOGY MÉG ÉLEK, EL NEM FELEJTEM..

Épp a szokásos vonatutamon voltam, úton hazafelé. A vonat lassan, komótosan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy leszállhasson és végre hazaérkezhessen.







Nekem ekkor feltűnt egy fiatalabb férfi, aki idegesen tekintgetett ki az ablakon. Látszott rajta, hogy valami nem stimmelt és hogy nagyon feszült. Miután szóba elegyedtem vele, nem mindennapi titkot osztott meg velem:


Elmesélte, hogy fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Az új barátaival mindent dolgot kipróbált, amitől otthon óvva intették. Hamarosan börtönben is találta magát, ahol nagyon, de nagyon megbánta addigi életét.

Elmesélte nekem, hogy éppen a mai nap szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy teljesen megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani és ha látni sem akarják, és hogy a délutáni vonattal fog érkezni.
 Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert égén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá, szinte már remegett szegény mellettem..

Könnyes szemekkel arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelző kendő. A kanyarban ekkor már feltűnt a vén diófa. Bevallom őszintén magam is meglepődve, de felkiáltottam a látványtól. A fa teli tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiúk tovább utazzon..!

Fantasztikus látvány volt.. :) Őszinte leszek, középkorú férfi létemre könnyek szöktek a szemembe! Lám-lám, mire képes a szülői megbocsátás ereje! Ezt a napot egészen biztos vagyok, hogy még élek, el nem felejtem. Számomra is nagyon tanulságos volt..!
Körmendi Gábor,Nyíregyháza