"Köszönöm" Nektek, hogy ilyen könyörtelenül hazazavartátok a kórházból a haldokló szomszédom! Tényleg ezt érdemli egy idős, haldokló beteg napjainkban...?!?

A következő történetet egyik olvasónk küldte nekünk, kérésére levelének minden sorát változatlan formában közöljük:








Tisztelt közösség, tisztelt mindenki! Én egy tanyán lakom Bács megyében. A legközelebbi település 5 km, ahol van orvos, meg ügyelet. Itt felénk, mivel szórvány tanyák vannak, kell a jármű, mert ha nincs, bizony meghal az ember. Nos, az én kis történetem arról szól, ha nincs valakinek kocsija.

A napokban délben felhívott a szomszédasszonyom, aki bizony, hogy is mondjam, elég egyszerűen él. Mondta, hogy rosszul van, segítsek, mert mindjárt elájul, annyira fáj a feje, meg szédül. Kocsija nincs. Férje, családja nincs, egyedül él egy nagyon szerény kis putriban és "várja" a halált, tüdőrákos szegény. Mivel nekem se volt otthon az autóm, így kihívtam az ügyeletet a legközelebbi településről, ami mint leírtam öt kilométerre van. Rendes volt a doktor. Jött is a terepjáróval és csekély három óra alatt stabilizálta a szomszéd 220-as vérnyomását 140-re, aztán mentőt hívott és bevitette a 20, kilométerre levő súlyponti kórházba (Kecskemétre), hogy vizsgálják meg a beteget magasabb szinten.

Nos, a történet tulajdonképpen itt kezdődik.
A szomszédot háromtól este hétig vizsgálták a sürgősségin. Volt vérvizsgálat, EKG délután, csupa rutin dolog. Kapott infúziót és a 140-es vérnyomás leballagott 110-re. Hurrá, mondhatnánk, ha tudta volna bárki is, miért volt az a magas vérnyomás, ami a szédelgést és fejfájást okozta. Mert ugye szakvizsgálat nem történt. Gondolok itt egy pl, CT-re. Aztán este hétkor mondták, hogy lehet hazamenni! Mondja a szomszéd, hogy nincs már busz, mire az orvos: "hát akkor hívjon taxit, mert itt nem maradhat, hisz Ön járóbeteg. Betegszállító már nincs.

Este lévén, úgyhogy kiülhet a folyosóra és megvárhatja a reggelt, vagy akár haza is gyalogolhat." Szerencsétlennek volt ezer forintja a nyugdíjig, az volt nála. Ott állt a kórházban a sürgősségin kezében a szatyra, amiben a hálóruha volt, mert a mentősök azt mondták, hogy benn fog maradni néhány napot, és nézett a fejéből kifelé, mit csináljon, hogy menjen haza?! Ennyi a történet..

A végszó az, hogy visszahívást kért tőlem, lévén elfogyott a pénze a telefonról és megkért jöjjek be érte és vigyem haza. Este nyolckor öltöztem és elmentem érte. Mikor elköszöntem tőle, a markomba nyomta az ezrest.

"Tessék, itt van, talán kifutja az üzemanyagot..!" Úgy gondolom ez a történet több okból is elgondolkodtató.. köszönöm, hogy elolvastátok!
Márton