MA MEGBESZÉLTEM EGY TALÁLKOZÓT EGY SZÁMOMRA ISMERETLEN FESTŐVEL, AKI NEM VÁRT MEGLEPETÉST OKOZOTT.. MÉG MOST IS ÉRTETLENÜL ÁLLOK ELŐTTE..

Sziasztok. Elszeretnék nektek mesélni egy igen meglepő történetet ami velem történt itt Pesten. Késésben voltam ma, találkoznom kellett egy festővel, akit nem ismertem, együtt mentünk felmérni a lakást, amelyet most vettem.








Felhívtam, hogy ne haragudjon, most indulok, mondta hogy semmi baj, addig bemegy egy presszóba meginni egy kávét (vagyis 3 vodkát és két sört), és majd a Béke úton vár a presszó előtt, csak csörgessem meg.
Mondom oké, de a Béke út viszonylag nagy, mondjon egy házszámot, hogy a naviba beüssem, meg írja le a külsejét. Mondta, hogy xy a házszám, ő pedig magas, kopasz és egy piros-kék bomberdzsekiben fog várni, hát ok. A XY. számot elértük, nem láttam ott se presszót, se festőt, hát lassan gurultam továb, egyszer csak megpillantottam a járdán egy kék dzsekis kopasz nagydarab palit, aki tétován nézett körbe, miközben várakozott. Na, ő lesz az, a PÓLÓ. Megálltam, kitettem az elakadásjelzőt, ő nézett be az ablakon bambán, mondom faja, ezt s az eszéért szeretjük majd, kinyitottam az ajtót, h na helló, itt vagyok, szállj már be.


 Döbbent arccal bár, de beült, kutatva bámul a fejemre, éreztem, h se kép se hang…..na jó oldom a feszkót…. kérdeztem, h sokat késtem-e, és h akkor indulunk.

 – Te ki vagy?
– Szekeres lánya, hát te nem a PÓLÓ vagy, a festő?
– Nem. -Akkor miért szálltál be?
-Mert azt mondtad. Én is várok valakit.
-óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóhogyazakurv@mindenit…
- Akkor… szállj ki légyszi.
-Oké, hello.
-Hello.

Vörös fejjel, sírva röhögve mentem tovább, 100 méterre rá felbukkant emberünk, elégedetten szemlélte a kígyózó kocsisort a kocsmaajtóból. Mielőtt beengedtem a kocsiba, azért megkérdeztem a nevét.