Lássuk, ki emlékszik még erre! Aki tudja, mi van a képen, ossza meg!





Én személy szerint nagyon szerettem mikor télen suliba indulás előtt a forró krumplit dobálta a dédi a zsebembe és nemcsak a kezemet melegítette, hanem mire a suliba értem megvolt a laktató és mennyei reggeli is. Mert nekünk az is elég volt reggelire.

Nem kellett több fogásos lakoma, elég volt hogy a dédi szeretettel készítette. Jó meleget adott és valami eszméletlen finom krumplis lángost készítettünk rajta, meg sok más mennyei csoda ételt.

Többnyire mi még így tanultunk főzni.

Először csak néztük a család idősebb női tagjait, majd be is segítettünk és így örökítettünk meg a hagyományos családi ízeket.

Ti is főztetek ilyen “tűzhelyen”?
Oszd meg, ha szeretted!